Csütörtökön mondom:
Tele vagyunk előítéletekkel.(Meg
oroszokkal?) Ez ugyebár annyit jelent, hogy mindenről előre megvan
a véleményünk. Jobbára anélkül, hogy előbb a dolog/jelenség fenekére néznénk, és
csak azután mondanánk ki a tutit.
Tele vagyunk előítéletekkel.
Azt mondja a barátom, hogy: a világ tele van oroszokkal. Mondja
ezt egy mérsékelten luxus szlovák síhotel halljában, ahol a személyzet
egyáltalán nem, vagy alig beszél például németül, és a feliratok már többnyire
cirill betűkkel íródtak.
Próbálom pontosítani az ítéletet. Közelítsünk az igazsághoz!
Mondjunk csak Európát! Beleegyezik. Oké, akkor szűkítsünk tovább. Legyenek
velük tele csak az európai idegenforgalmi központok. Bólint: legyenek. És mi
lenne, ha ott is csupán az Oroszországhoz közelebb eső centrumokra értenénk a
sommást? Beleegyezik. És ha a „tele van”-t a lágyabb és egyszerűbb sok-ra
változtatnánk? Legyen, mondja megadóan.
Akkor hát foglaljuk össze:
Az Oroszországhoz közelebb eső európai idegenforgalmi központok mérsékelten
luxus síhoteljeiben, ahol németül már nem vagy alig beszélnek, viszont sok a
cirill betűs felirat, na itt sok az orosz vendég.
Ebben megegyezünk. Egészen a hazautazás napjáig. Amikor is a távozók
kiássák autóikat a hó alól és látjuk ám, hogy az orosznak hitt vendégek
beleülnek a hatalmas terepjáróikba és a hátsó ablakra büszkén kitűzik az ukrán nemzeti zászlót.
Ami ugyebár - kivált napjainkban - azért jelentős különbségre
vall. Igaz, újabb előítéletekre is sarkall, mármint, hogy ez most egykutya,
vagy nem?
Más.
A patinás
budai szálloda cukrászdájába bejön egy úr. De olyan igaz úr. Nem úgy általában.
Korához illően elegáns, gondozott tömött bajsza van, fején a harmincas években
divatos barna báránybőr kucsma. Kabátja fél lábszárig érő, a gombok helyén fekete
zsinórozás, un. Bocskai-kötés. Azt
mondja a barátom: nézzem már, ez a pasas kinézetre akár vármegyei alispán,
esetleg járási főszolgabíró is lehetett a Horthy-korszakban. Vajon mekkora
szekrényben rejtegette hetven évig ezt a vitézkötéses, zsinóros Bocskai-kabátot.
Aztán kifejti, hogy lám csak, tényleg visszafelé megy a világ, és egyáltalán,
honnan bújnak elő és miért szaporodnak ezek az idejét múlt, politikailag
naftalinszagú figurák. Az alig ötvenes férfi leül, kér egy kávét. És a környes-körül
ülő úri népek már tapintható rokonszenvét, továbbá a barátom előítéletét egyszerre cáfolva
előhúzza zsebéből a Népszabadság aznapi számát majd látható élvezettel hosszan
olvasni kezdi.
Na, most melyik előítélet az
érvényes vagy érvénytelen?
Ismét más.
Azt mondja egy néni a piac sarkán, hogy aki nem írja alá a
rezsicsökkentést megvédő ívet, az küldje vissza a csökkentés összegét is a
kormány címére.
Egy másik
néni viszont azt mondja, hogy majd akkor küldi vissza, ha a kormány meg
visszaküldi neki a három éve 2011 januárban 25-ről 27 százalékra emelt
áfa közti árkülönbséget. Mert ő pontosan kiszámolta: neki még tartozik is a
kormány.
Hiába na! Tele
vagyunk ítéletekkel.
Előre is
meg utólag is.
1 megjegyzés:
Az oroszok már a spájzban VANNAK!!!!
Putricselli
Megjegyzés küldése