Csütörtökön mondom:
Jól ki van találva az ember. Pszichésen. Mindenki szuper! Aki
ugyanis nem lenne meggyőződve arról, hogy alapvetően okos, bölcs, tisztességes,
rátermett, továbbá helyesen látja a dolgokat, jól szintetizál, ráadásul
kiválasztott is, - nos, az olyan szerencsétlen inkább előbb, mint utóbb
kardjába dől, feladja. Elveszti, vagy egyenesen elveszejti magát. Mert nem
lehet (sokáig) úgy élni, hogy az ember nincs jóban önmagával, nem biztos abban,
hogy enmagával és másokkal szemben nincsenek adósságai. Persze, jobb, sőt
legjobb, ha a fent soroltakat mások mondják el róla, de hát - szegény ember vízzel
főz.
Kezembe került a Könyv, benne az első szabadon választott magyar
miniszterelnökkel (1992-93-ban) készült terjedelmes interjúit adja közre a
szerző.
Mit is mondjak, utólag is
megnyugtató, hogy rövidre szabott életében (és utána is) alaptalanul bírált államférfi,
milyen jó véleménnyel volt - önmagáról. Mennyire biztos volt abban, hogy jól
teszi. Mindent, amit tesz és gondol. A hoch intelligens hajdani politikus
igencsak megingott volna hitében, ha azt tapasztalja, hogy rendszerváltó(k) tiszteletre
méltó kulturális tőkéjét – Szelényi Iván okfejtése szerint - mostanra bizony nullára
amortizálták „machernek” nevezett utódai(k). Ezt a csalódást nem kellett
megélnie.
A jelen ismeretében bizony
már áthallásosak, de tanulságosabbak is az interjúk. Képzeljük el, hogy a
hajdani miniszterelnök már 14 évesen (1946) olyan tanulmányt írt, amit a
rendszerváltó kerekasztalnál (1989) is haszonnal lehetett forgatni. 16 évesen
pedig már „az iskola egyik legjobb történészének” tartották. 1956-ban
(akkoriban 24 éves kezdő történelemtanár) az általa két nap alatt kidolgozott
tervezettel indult volna a kormány felmondani a Varsói Szerződést. Tudjuk, az
nem sikerült, de 1990 után, a nevezetes moszkvai értekezleten a még habozó
Havelt, Jaruzelskit, Petre Romant is bátran kitrükközve, az említettek által
favorizált langyosabb „gyökeres reform” helyett a Varsói Szerződést feloszlatását
is involváló „felülvizsgálat” változatot terjesztette elő, amire a jelenlévő
Gorbacsov váratlanul azt mondta, hogy: haraso. Vagy: da. Na, erre nem emlékszik
pontosan. De arra igen, hogy a moszkvai puccs idején (1990. augusztus) a
tanácstalan Bush elnök telefonon kért tőle tanácsot, amit aztán meg is fogadott.
Még a függetlenedő balti államok diplomáciai kezelését illetően is.
A könyv legizgalmasabb (legemberibb?) része, amidőn a
kikapcsoltnak hitt, ámde bekapcsolt magnetofon mikrofonja előtt anekdotázik –
és végre nem előadást tart! - a miniszterelnök. Kemény szavakkal intézi el a
később rendszerváltónak nevezett értelmiség hozzá közelálló részét. Akiknek
bizony megmondta, hogy nálatok „ki van
írva, hogy tanszéki értekezlet, bedörömbölök hozzátok és ti kártyáztok,
demizsonból isszátok a bort”. A népi-urbánus vitát tanszéki- fakultás
ellentétre redukálva így folytatja „két
szobával arrébb, ezek pedig képezik magukat és akkor ti azt mondjátok: k..
zsidók. Ez a baj veletek.” Ami pedig a Kárpátiában (neves budapesti
étterem) söröző ellenzéki eszmetársainak szóló bírálatát illeti, megmondta: „nem lehet veletek egy mondatot
végigbeszélni, mert tizenhétszer mentek ki a mellékhelyiségbe,(..) mindig
elmondtam, hogy így nem lehet nemzeti alapon működni”.
Azt azonban véletlenül
sem ajánlom, hogy valaki, a fenti dörgedelmeket továbbgondolva, összefüggést találjon
a prosztaták állapota és a nemzeti politizálás között.
1 megjegyzés:
Kedves Miskolczi Miklós!
2014. Április 14-én este 6-kor a Toldi moziban lesz Szex és szocializmus című, a Libri Könyvkiadónál megjelenő kötetem bemutatója. Ezúton szeretném felkérni a bemutatón a kerekasztalbeszélgetésen való részvételre. A moderátor Csáki Judit lesz. Nagy örömet okozna, ha a felkérést elvállalná. Természetesen a könyvet elküldöm.
dr. Tóth Eszter Zsófia
történész
06-30-600-52-99
Megjegyzés küldése