Csütörtökön mondom:
Évadja van a közvélemény kutatásnak. Mindenki
minden politikus azt szeretné tudni, vajon milyen véleménnyel van róla a köz.
Aztán ha megtudja, rögvest magyarázni, értelmezni kezdi, és legyünk biztosak
abban, hogy a számára legjobbat szűri le a legrohasztóbb véleményből is. Az meg
csak természetes, hogy a véleménymondástól tartózkodókat mindenki a maga
táborába sorolja. Lett légyen bármi a tartózkodás igazi oka.
Valamikor elég hosszú időt eltöltöttem a Stasi-tól
Ministerium für Staatssicherheit szorongatott Német Demokratikus Köztársaságban
(DDR). Legalábbis elegendőt ahhoz, hogy barátaim öt korsó vagy több sör
után már megtiszteljenek egy tilalmas politikai viccel. A hajdani lipcsei
kupleráj-tulajdonosnő fiáról szólt, akit a hatvanas években Genosse Walter
Ulbricht-ként gyűlölt a közvélemény. De nagyon.
A Párt,
az NSZEP, de melyik nem? titokban roppant kíváncsi volt a köz véleményére.
Ezen belül elsősorban arra, hogy vajon mit gondolnak az emberek Walter
Ulbriht-ról, a párt főtitkáráról, az államtanács elnökéről. Aki monomániásan
szajkózta, hogy a DDR-ben NDK-ban milyen jó dolga van a dolgozónak, és
akinek keretezett fényképével a legváratlanabb helyeken találkozhatott a dolgozó.
Ha jó dolga volt, ha nem.
Na de ki merte volna ott és akkoriban a
véleményét megosztani egy jöttment kutatóval?
A megbízható
és megbízott véleménykutató, alapos
eligazítás után, és a pontos tájékozódás reményében, felkeresett egy
gyárat. Ott megszólított egy derék munkást, akinek kertelés nélkül feltette a szokatlan
kérdést: mondja meg elvtárs, de őszintén, szimpatikus-e magának Walter
Ulbricht? Az elvtárs dolgozót természetesen
sokkolta a felettébb szokatlan és provokatív kérdés. Kifarolt előle:
-Nézze – mondta - itt a műhelyben sokan
vannak, mindenki hall mindent. Talán műszak után térjünk vissza erre.
Visszatértek. A dolgozó azonban továbbra is
hárított.
-Az öltöző nem alkalmas ilyesmire. Fene
tudja, de azt mondják, hogy itt a falnak is füle van. Jöjjön el inkább szombaton
délután a lakásomra.
Elment. A dolgozó továbbra is halogatta a
választ.
- Már itthon van a feleségem, meg a gyerekek
is hazaértek az iskolából. Beláthatja, hogy nem akarom a gyerekek előtt…
Egyszerűen nem alkalmas. De holnap délelőtt megyek pecázni, ha oda eljön, akkor
ott nyugodtan beszélhetünk.
Elment. És a véleménykutató immár hatodszor sokadszor
is feltette az egyszerű kérdést: mondja meg dolgozó elvtársam, hogy szimpatikus-e
önnek Walter Ulbricht?
A dolgozó elvtárs gondosan körülnézett. Közel
s távol néptelen volt a part. Hallótávolságban egy lélek sem, becsületszavát
vette a kérdezőnek, hogy senkinek nem mondja el azt, amit most fog hallani,
aztán suttogóra fogta a hangját, vett egy nagy lélegzetet, kicsit bele is pirult,
de kimondta:
-Nézze, nekem speciel szimpatikus.
Hát ennyit a köz véleményének kutatásáról. Annak
értékéről és érvényéről.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése