Csütörtökön mondom:
Nagy
évfordulók évadja kezdődött tegnap (január 1) nulla órakor. Száz (100) éve,
hogy változásnak indult (a világ?), megváltozott Európa térképe, történelme, erkölcse,
etikája, perspektívája. Az idén sok történész, filozófus, politikus megfuttatja
majd az eszét arról, hogy mi történt 100 éve és a jeles esztendő mi mindennek volt
a vége és főleg kezdete Európában (és a világon), hogy 1914 miben és mennyiben
befolyásolta az akkor élő és azóta született, és a jövőben majd megszülető
emberek (talán az emberiség) sorsát.
Vannak akik (mi tagadás
közéjük tartozom), szívesen eljátszanak azzal, hogy visszafejtik saját
történelmüket: mikor, milyen (sok-sok) véletlenen fordult meg a sorsuk, életük.
Nos, Európa ma élő millióinak jelenlegi státusát, kis türelemmel, hosszú és persze
szabad asszociációs ugrásokkal alighanem vissza lehet vezetni az 1914. június
28-i dátumra (mellesleg ez éppen a szerbek Mohácsaként számon tartott rigómezei
csata évfordulója), amikor Gavrilo Princip Szarajevóban elsütötte a pisztolyát.
Akár tovább is visszalépegethetünk a sorsfordító véletlenekben: ha ott és akkor
a trónörökös sofőrje nem véti el az útvonalat és emiatt nem lassít – nos, akkor!
Akkor - nem mondom kissé bátornak tetsző asszociálás eredményeként - nagyszerű
költő földimet idézve - én például ma biztosan nem mondhatom el, hogy „ide
estem és állok egy ablakban Budapesten”.
Anyai nagyapám öreg bibliájában
bejegyzettek megfejtéséhez nincs szükség asszociációra. Miután ’14. április
10-én megszületett negyedik gyermeke, bunyevác létére magyarul kaparta-írta be,
hogy: „eben az évben ütöt ki a Világ háburu Julius 27 én. rukotak be én is
agusztús 10 én Kezdődöt az első ütközet.
Négy esztendővel
később:„háboru befejeődőt 1918 november 1 én” Ahogy azt szegény nagyapám hitte!
Mert tudni ugyebár nem
tudhatta, hogy ránk szakad egy hetvenedik (70) évforduló is. Amit minden
asszociatív erőlködés nélkül összeköthetünk a századikkal. Nem kell
történésznek lenni, hogy a második világháborút az első számlájára írjuk. Az is
nyilvánvaló, hogy a hetven év előtti események: előbb a szégyenteljes
holokauszt, majd a magyar földre ért harci cselekmények, később pedig az ország
„béketáborba” sorolása nem más, mint a második világháborúba történt
önkéntes(?) belépésünk következménye.
Ezek után pedig asszociáljon
tovább az, akinek még van kedve hozzá!
(Vagy akinek két anyja volt.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése