Közlöm a hozzám hasonlóan soha nem
dohányzó, a témában tehát tájékozatlan polgártársakkal (vö. zemberekkel), hogy
a kék Helikon kedvelt cigarettaféleség. Ezt a szomszédtól tudom, tapintatos
érdeklődésemre ugyanis egyszer bevallotta: éjszakánként a Helikontól köhög. A
falon túlra is hallhatóan.
A zember (a zemberek egyede) akkor
is legyen készséges és megértő a szomszédjával, ha az történetesen és sürgősen
meg akar halni. Ígértem hát, hogy majd megállok az első 18-asnál, feledtetve/korrigálva azt a szégyent is, hogy
számomra a nemzeti, mint szó és tartalom, mindeddig valami magasztosat,
emelkedettet – na jó, legfeljebb színházat – jelentett. Közönséges trafikot biztosan
nem. De legyen, most ilyen a világ.
Frissen leválasztott helyiség, egy bolt
falszomszédságában. Nem kétséges, a derék boltos, mint - első osztályú, sok
kopogtató cédulát gyűjtő, és más érdemekkel is koszorúzott – szavazati jogú állampolgár,
a várható óriási biznisz reményében pályázott, és mit ad isten, nyert
trafiknyitási koncessziót. Az ő baja. (Ahogy felénk mondják: most már sírjon az
ő anyukája.)
A külső mondhatni előírásszerű:
barna/fehér firma, 18-as karika, tejüveg. Ami az ajtón villódzó OPEN feliratot
illeti, már nem vagyok olyan biztos, hogy az kimondottan kompatibilis lenne a
magasztos nemzeti jelzővel. Inkább multis. Mindenesetre arról sikeresen árulkodik,
hogy nyitva van.
Benyitok. Takaros rend. A pult
mögött rosszkedvű, mogorva középkorú férfi. A szűk vevőtérben fekete ruhába álcázott
fiatalabb álldogál. Combközépre varrt nadrágzsebéből kilátszik a pisztoly nyele.
Húha!
Csak a lelkiismeretem rossz, vagy
valóban ellenségesen méregetnek? Mintha itt ritka vendég lenne tisztes szándékú
vevő. Egyáltalán a vevő. Nem is feltételeznek rólam semmi jót. Talán látszik
rajtam, hogy, szóval hogy annak idején nem gyűjtöttem elég cédulát, és a
státusom azóta semmit sem változott, miközben Magyarország egyre jobban
teljesít.
A középkorú feláll a pult mögött, a
fiatalabb felém fordul jobb keze lecsúszik a nadrágján. Te jó isten, ez a
pisztolyt keresi! Igyekszem lazának látszani. Mondom: kék Helikont keresek.
Van, szűri a szót kurtán a rosszkedvű középkorú és elindul a zacskók felé.
Kicsit enyhül a feszültség. Egy kartonnal kérek, mondom színlelve a krőzust,
miközben némi büszkeséget érzek. Na, ugye, hogy komoly fogyasztót tisztelhetnek
bennem!
Ja, cigarettát! Az nincs, dörren a
rosszkedvű és visszaereszkedik a székére. Összenéz a pisztolyossal. Tekintetük
azt kommunikálja, hogy jól sejtették, provokátor vagyok. Vagy hülye. Még hogy fényes
délelőtt cigarettát vennék egy dohányboltban! Ismerik ők az ilyen ócska
trükköket!
Később (főleg máshonnan) megtudom, hogy
már naponta kirabolnak egy, sőt több nemzeti trafikot, hogy a cigaretta
forgalom immár a felére csökkent. Manapság minden igazi dohányos vágott dohányt
vesz és abból otthon csavarja, vagy tölti a füstölnivalót. De! Szerencsére, illetékes
helyen már dolgoznak a vágott dohány árának/adójának emelésén. Nehogy már ezen
a balliberális huncutságon bukjon meg a büdzsé bevételi oldala! Meg a sok
nemzeti trafikos.
Megalázva keresem a kijáratot, halkan
köszönök és vereségemhez mérten könnyű léptekkel kikotródom a koncessziósból.
1 megjegyzés:
Nem tudom, hogy szív a kedves szomszéd karton kék helikont, holott a dobozost 2 éve megszüntették!?
Megjegyzés küldése