Azért a víz az úr!

Az ivóvíz drága. Na, de mitől avagy kitől drága? Egy megtörtént eset alapján próbálom elmagyarázni.
Reggel becsöngetnek hozzám, hogy azt mondja: „vegyenek vizet, mert húsz perc múlva, három órára le lesz zárva az utcában”!
Veszek: fazékba, lavórba, vödörbe. Gondolom így tesz a fél utca. Tíz perc múlva borotválkoznék a csapnál, de már nem lehet. Nem baj.
Bő fél óra múltán elhagynám a házat. Nehézkes a művelet, mert a kapu előtt áll egy kisebb és egy nagyobb fehér furgon, kékkel rájuk festve a vízvonal . Jelen van továbbá egy sárga önjáró markoló is. Ez utóbbi lecövekelve.(Első kiszállás.) Négy rokonszenves úr a jól végzett munka örömével kémleli a kerítés mentén kiásott gödröt. A gödör alján zavaros víz, deréktáján egy fekete műanyag cső éppen fut az udvarom felé. Tehát az én házam előtt volt a csőtörés. Szerencsére már minden rendben. Próbáljam ki a kerti csapot. Kipróbálom, jön a víz, ilyen egyszerű ez. Melegen kezet szorítunk, köszönöm, én el, ők is menőben.
Másfél óra múlva gyanútlanul megtérek otthonomba. A ház elé éppen beáll a már látott nagyobb méretű, fehér furgon. (Második kiszállás.) Ismerős, fürge urak ugranak ki belőle, buvárszivattyúval, tömlővel, agregátorral, berántás, pöfögés, merítés, tömlőterítés: és a slag végén olajozottan ömlik a víz – ezúttal a vízaknából. Az utcára. A szomszéd észlelte a bajt. Alighanem az utcai javítás következtében (a rángatás miatt-e, avagy a víznyomás hirtelen növekedésétől) a kerítésen belül lévő vízaknában szétnyílt/kinyílt/eltört egy fitting (persze, mert szar magyar minőség - magyarázták a mesterek) és emiatt másfél órán át zubogott a víz. Előbb csak az akna telítődött, majd azon túl a szomszéd szép virágos kertje is. Persze, mert arra lejt az udvar. De nincs baj, lám hipp-hopp visszajöttek, kiszívták, lemásztak, kicserélték (a fittinget, nem magyarra!), és ami fontos, elismerték. Bíztattak, hogy hívjam a fehér autón lévő számot, merthogy vízórán innen, vagyis a káromra történt az elfolyás. Az ő hibájukból. Majd jóváírják.
Hívtam, ígérték. Hát, majd meglátjuk!
Már éppen megnyugodni készültem, amikor csak úgy ambulanter, szinte kedvtelésből ismét megjelent a fehér furgon (Harmadik kiszállás.): ja, merthogy elfelejtették felírni a vízóra számát. Lemásztak. Felírták. Barátságosan kezet ráztunk. Derék fiúk.
Másnap már menetrendszerűen jöttek. (Negyedik kiszállás.) Egy billenős teherautó, egy fehér furgon és egy sárga önjáró markoló. A fehér, szakembereket és döngölőt hozott, a sárga önjáró pedig a billenős platóján felhalmozott sóderből kétharmadáig betemette a gödröt. Egyharmad temetetlen maradt. Oda majd termőföldet hoznak. Megígérték. Hoztak is. Elvégre becsület is van a világon. Le is döngölték.(Ötödik kiszállás.
Újra megköszöntem a valóban gyors segítséget. Csak később vetem észre, hogy a korábbi gödör elkerítésére szolgáló léceket és állványokat itt hagyták. Alkalom adtán (remélem) majd eljönnek érte.(Ez lesz a hatodik kiszállás.)
Átmenetileg úgy tettem, mintha szívből örülnék a gördülékeny, gyors ügyintézésnek. Úgy tettem, mintha nem érdekelne, mintha nem tudnám, hogy a hatszori kiszállás költségeiért kit terhel a felelősség. Naná, hogy tudom, - hiszen én is itt élek - de számra venni sem vagyok hajlandó az illetőt. Ezért csak bizalmasan, teljesen névtelenül mondom, hogy: Gy-vel kezdődik és urcsánnyal végződik. Nahát!