Finom ízlést sértő üzenetek

Csavargatom az autórádiót és valamelyik adóról hallom, hogy három ismert értelmiségi egyed kíméletlenül ekézi ám a televíziók műsorait. Egymásra licitálnak, hogy melyik a leginkább ciki. Sorolják Fásy Ádámot (és Zsülikét), a jobb sorsra érdemes lantművészt, és valahol az elején a Duna Televízió Kívánságkosarát, amit egyenesen a Felvonulók kérték című, s megboldogul május elsejei programhoz hasonlítgatnak.
Álljunk meg egy pillanatra finom ízlésű értelmiségi uraimék! Ha már így szóba került: illene észrevenni, hogy nem a kosár tartalma ciki itt, hanem a műsor megszületésének, létjogosultságának és hallgatottságának oka szomorú. Mert ugyebár, kik üzennek benne és kiknek? Néhány honi buzgótól eltekintve, leginkább Margit, Laci és az unokák a messzi Amerikából küldenek sok puszit a mamának 78. születésnapja alkalmából Maros-akárhová, meg Gyergyó-ideoda, kívánnak is Istentől megáldott hosszú boldog életet. Lehet, hogy majd karácsonyra hazamennek, de ha nem akkor húsvétra, vagy jövő karácsonyra, vagy – a temetésre. Talán. És ilyen üzenetből van száz és ezer. Hozzá a műsor összes dala csak álca. Küldik a néniknek, bácsiknak, akiket valamikor 5-10-15 éve otthagytak a kisfaluban, amerre most fenn az égen hazafelé vándor felhők szállanak.
De ha már ekéztek fiúk, illenék tudni, hogy ezekben az üzenetekben a felhő, meg a fecskemadár tulajdonképpen elhanyagolható. Mellékes. Nem veszitek, vagy nem meritek észrevenni a lényeget? Az igazi konfliktus, hogy a (társadalmi) mobilitásnak, a híres globalizációnak súlyos üledéke, zacca van. Hát persze, hogy az otthon felejtett, elöregedett szülők. Már egy (vagy két) egész elhagyott, ápolásra szoruló nemzedék várja jobb híján a bíztató üzeneteket. A boldogtalanságra, magányra, magányos halálra ítéltek. Azokban a kis falvakban, ahonnan az utódoknak el kellett, el lehetett jönni - a maguk boldogulásáért.
Nem új, nem ismeretlen jelenség ez. Legalábbis nem annyira, hogy finom ízlésű értelmiségi fiúk ne tudnák: már 40-50 éve is így volt. Csak akkoriban nem Clevelandból hanem Budapestről szólt ugyanez a szívhez szóló, simogató üzenet és nóta. Meg aztán, Pestről könnyebben haza is lehetett ugrani egy kis disznótoros kóstolóért.
Végül pedig. Lenne ebben egy igazi vitára ingerlő konfliktus! Mert, melyik jó ízlésű uracs merné azt üzenni a messzi távolból üzengetőknek, hogy szégyelljék magukat? És ne üzengessenek, hanem mától mindenki maradjon ott, ahová született, nincs mobilitás, nincs globalizáció, uniós útlevél, szabad munkavállalás, passz.
Na, ezt konfliktust vitassátok meg választékos ízlésű értelmiségi fiúk, és ne a Kívánságkosár szomorkás, édesbús dalait cikizzétek. Mely utóbbi - eddig azt hittem – méltatlan is hozzátok.