Pikáns adalék a díszpolgár Gömböshöz

Nagyon mással foglalkozom mostanában. Ezért is észleltem riadtan, hogy Úristen, megy az idő és április óta nem írtam postot saját blogomba. Ez könnyelműség, vagy árulás, mert olvasóim azóta is rá- rákattintanak. Gondolom csalódással, vagy örömmel(?) veszik tudomásul, hogy – semmi.
Csak ne nagyon örüljenek!
Gömbös Gyula orosházi díszpolgársága eszembe juttatta, hogy a máskülönben kétes multú kegyelmes úr máshol is szívesen vállalt díszpolgárságot. Nos, ha minden egyébtől eltekintünk (de megtehetjük-e?!) ott speciel megérdemelte.
++++
Történt, hogy 1932. október 17-én Gömbös miniszterelnök Ankara felé utaztában kénytelen volt átvonatozni a futóhomokba ájult, a Trianonban pedig határállomási rangot szerzett Kelebián. (Akkoriban őkegyelmessége persze még nem tudhatta, hogy én majd 1945-től 1953-ig ebben a faluban fogom eltölteni gyermekéveimet, ötven évvel később meg kedvtelésből helytörténetírónak állok.) Szóval Gömbös Gyula miniszterelnök elvonatozott, a furfangos helybéliek meg kiokoskodták, hogy biz’isten ez majd hazafelé is erre jön. Úgy is lett, mégpedig egészen pontosan 1932. október 28-án délidőben. A helyi plébános, bizonyos Koczkás József formás kis köszöntőt fabrikált, amelyet a Sztipicsről időben Szabadosra magyarosító helyi iskolaigazgató-tanító Ica nevű leánya mondott el a pályaudvaron. Idéznék az elhangzott beszélyből, amelyet a kegyelmes miniszterelnök kegyeskedett a vonatablakból meghallgatni. „Kelebia nagyközség és határállomás népe mély megilletődöttséggel gyűlt össze nagyméltóságú miniszterelnök úr fogadására. Magyar szívünk úgy érzi, mintha nagyméltóságodban Mikes Kelemen, a fejedelem íródeákja kelt volna új életre, hogy levelet hozzon nekünk tőle. És kérdezzük is kíváncsian, mit üzent II. Rákóczi Ferenc a maradék magyarok csonka országának…”
Ma már tudjuk, hogy a huncut helybeliek nem kérdezni, inkább kérni akartak Gömböstől. Egy 7,5 kilométer hosszú makadám utat, ami rákötné a községet a nemrég elkészült Szeged-Baja főútra, (mely utóbbit nem mellesleg Horthy Miklós transzverzális útnak neveztek). Gömbös kiszólt az ablakon: „Meg fogom vizsgálni és ha a kérés valóban jogos, teljesíteni fogom.” Három nap múltán megérkezett az értesítés: a község 120 ezer állami pengőt kapott útépítésre. 1934 nyarán pedig a községi képviselő testület jóváhagyta az indítványt miszerint: „előterjesztjük, hogy községünk első díszpolgárává nagyméltóságú vitéz jákfai Gömbös Gyula magyar királyi miniszterelnök urat válasszuk meg.” Egyúttal felkérték őméltóságát, hogy „ezen - a község közönségének egyetemes érzelmét kifejező - megválasztást elfogadni kegyeskedjék”.
Mit is mondjak: Kegyeskedett, megválasztották. De erre ma már senki sem emlékszik.
Talán, jobb is.