A hipokrita sztálini

A zember (úgyis mint a zemberek egyede) nem feltételezheti, hogy kortársainak magánkönyvtárából – miként az enyémből – egyszer csak előkerül „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Alkotmánya (alaptörvénye)” 64 oldalra rúgó, egyébként dísztelen, értsd: festmények lenyomatával nem dekorált füzete. Miután oda – tudniillik magánkönyvtáramba való - kerülésének hiteles történetét rendőri vallatás esetén sem tudnám felidézni, marad az egyetlen magyarázat, nevezetesen, hogy a füzet mindössze 2 azaz két forintba került. A bolondnak is megérte megtudni, hogy majdan 35 év múlva, mitől fogunk elhatárolódni. Kivált, hogy már a 8. oldalon biztosítottak arról, hogy ez – ti. az 1977-ben elfogadott - megőrizte „az 1918. évi első szovjet Alkotmány, az SZSZSZK 1924. évi Alkotmánya és az SZSZSZK 1936. évi Alkotmánya eszméinek és elveinek folytonosságát”. Semmi kétség tehát. A 2012. január 1-én pokolra küldött sztálinista magyar alkotmány hiteles forrásánál állunk.
Nézzünk hát – találomra! – néhány ígéretes cikkelyt: a sztálini alkotmány (is) biztosítja „az összes társadalmi ügyek hatékony intézését, a dolgozók mind tevékenyebb” részvételével, és az állampolgárokkal való egyeztetést.(5. oldal.) Sőt: „Az államélet legfontosabb kérdéseit össznépi megvitatásra, illetve szavazásra (referendum) bocsátják”. (7.oldal)
De hogy egyik cikkelyt a másikba öltsem, a sztálini alkotmány szerint:
Senki nem tartóztatható le bírósági, vagy ügyészi jóváhagyás nélkül.() A magánélet titkát, a levelezés, telefonbeszélgetések titkát törvény védi.() Panasz tehető a tisztségviselők, az állami és társadalmi szervek cselekedeteire vonatkozóan.() Az állampolgároknak joguk van bármilyen vallást gyakorolni.() Joguk van mindennemű oktatás ingyenes igénybevételére.() A bírálatot megtorló személyeket felelősségre vonják.() A választás titkos, a választók akaratnyilvánításának ellenőrzése tilos.() Az állampolgárok személyi tulajdonát és öröklési jogát az állam védi.() A gyerekek kötelesek gondoskodni a szüleikről.() Biztosított a szólásszabadság, a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság, az utcai menetek és felvonulások szabadsága.
Mondjam még? Elsősorban azok okulására, akik életkoruknál fogva testközelből nem ismerhették ezt a hipokrita sztálinit. Ráadásul még nem tanulták meg, hogy a papír, évezredek óta mindent elbír.
+
A végére inkább egy régi, keletkezésének idején bátor, mára közkeletű bonmot idézek miszerint: szabad országban a szabad sajtó, szabad munkatársa azt ír - amit szabad.