És miben van ez nekünk?

Akármiben fogadnék, hogy manapság már kevesen tudják felidézni az ötvenes évek elején divatos munkadalt: Hej, ha nyílik a tárna stb.
Hogy mit csinál a micsoda?
Hallom, olvasom, látom, hogy Ózd környékén megnyitnak egy huszonéve bezárt szénbányát. És mindenki mennyire örül. Rozoga, elnyűtt, fogatlan, könnyező, ötvenen túli egykori bányászok kivétel nélkül oda nyilatkoznak, hogy alig várják az alászállást.
Jaj, csak ne emlékeznék arra, hogy ugyanezek a férfiak fiatalabb kiadásban, az örök búcsú szomorú tudatával is könnyes szemmel jöttek fel onnan. Meg arra, hogy falusi nénikémet milyen lelkesen beszéltük rá (én és a kormány), hogy telente most már ne bajlódjon széntüzelésű, SuperCalor kályhájával. Itt a szép új világ, a korszerű megoldás, az olajkályhájáé a jövő. Ezentúl annyiból áll a téli fűtés, hogy beleönti az olajat, csavar rajta egyet-kettőt, és már meleg is van a szobában. Egyszerű, tiszta, gazdaságos. Elhitte nekünk (nekem és a kormánynak). Innentől már csak azt kellett elmagyarázni, hogy melyik gombot merre és meddig kell csavarni, ha melegebbet akar, vagy ha elég lesz a langymeleg is.
Hogy egyik szavamat a másikba ne öltség, alighogy végeztünk az olajfűtés előnyeinek és technikájának elmagyarázásával, a Napnál is világosabb lett, hogy, akinek egy csöpp esze van, gázra vált. Gázra állítja át a háztartását. Abszolút hitelesen elmagyaráztuk (én és a kormány), hogy a gáznál aztán tisztább, korszerű, gazdaságosabb fűtés nincs a világon. A ”felismerés” – ki törődött akkoriban ezzel - végképp betett az olajfűtés elterjesztésekor is haldokló szénbányászatnak. Be is zártak a bányák, a bányászok könnyes szemmel búcsúztatták az utolsó csillét. Homokkal tömték el a vájatokat, eljött a még szebb új világ, a széles magyar rónán kiérdemesült SuperCalor- és olajkályhákat kergetett a keleti szél.
Most meg (lásd, mint fent) nyílik a tárna, nyitják a szénbányát (bányákat) Farkaslyukon. Örülnek a régi bányászok, de a leendők is: boldog a nép, lesz munka. Nota bene munka lesz az is, hogy gázhoz szokott mindenkori nénikénknek, unokánknak elmagyarázzuk (én és a kormány) miért jobb, korszerűbb, gazdaságosabb a kamrából (szemétből?) előkapart SuperCalor kályhákban tüzet csiholni. Hogyan kell: a hamut kipiszkálni, mekkora rést hagyjunk az égést tápláló levegőnek, vigyázni, hogy ne égjen túl gyorsan, de ne is csak pislákoljon a láng. Lesz mit tanítani és tanulni!
Ja és persze dalolhatunk is! Az ötvenes évek elején így szólt a nóta minden hajnalban a néprádión: Hej, ha nyílik a tárna, hívogatva ásít felénk! Mintha bennünket várna, a szén, a fekete szén. Fel, mert üt már az óra, kapd el jól a csákány nyelet! És az üdvözlő szóra, jó szerencsét a felelet. Fenn már járnak a gépek és nyomában ömlik a fény. És az otthon feléled, ha itt a fekete szén…
Oké. De legyünk (én és a kormány) némi előrelátással! Ezért, ha lát valaki a magyar rónán egy széltől kergetett kiérdemesült olajkályhát, kapja el.
És biztos, ami biztos, fogadja örökbe.