Csütörtökön mondom:
Kezemben a Tolnai Világlapja (fiatalabbaknak: a XX. század első
felének hihetetlenül népszerű képes hetilapja) összefűzött példányai.
Lapozgatom és tűnődnöm, hogy így utóbb, 70-80 (csaknem 100) év távolából, és
pont ennyivel (70-80-100-al) okosabban, milyen jelzővel illethetnők a mindig
aktuális kor újságíróit. Meg olvasóit. Íme, a spontán ajánlat: ostoba,
tudatlan, gyanútlan, óvatlan, jóhiszemű, naiv, becsapható, stb.
Ijesztő, hogy utóbb mennyire félrevezetőnek tűnik egy mindenkori újsághír, és
félrevezethetőnek a hír mindenkori
fogyasztója.
Azt írja – mit írja, ünnepli - a Tolnai Világlapja 1941 januári
száma, hogy „1940. december 12-e
nagyfontosságú dátum. A jugoszláv fővárosban ekkor kötötte meg Európa két vitéz
nemzete az örökös barátsági szerződést. Most Budapesten cserélték ki a
szerződésnek megerősítő okmányait. (kép) Az asztalnál Alexandar Cincar-Markovic
jugoszláv és Bárdossy László magyar külügyminiszter aláírja a jegyzőkönyvet. Az
asztalnál gróf Teleki Pál miniszterelnök(…)áll.”
Tetszenek emlékezni? Ezt az örököst és barátit három hónap múlva
úgy dobták ki, mint a macskát. Azon kívül, hogy ez vezetett a magyar miniszterelnök
és főcserkész gr. T. P. öngyilkosságához. („Főméltóságú
úr! Szószegők lettünk (..)A gazemberek oldalára álltunk.(..) Hullarablók
leszünk! a legpocsékabb nemzet(…).” Ez a „baráti és örökös” előzte a
Horthy-féle hadparancsot is (április 10). („Honvédek,
a kötelesség arra szólít bennünket, hogy elszakított magyar véreink segítségére
siessünk(…). A magyarok istene és a nemzet minden gondolata most is veletek
van. Előre az ezeréves déli határokra (…)!” A következményeket ismerjük.
Egy korábbi (1917-ben keltezett) lapszámban lelt lelkes, telitalálatos
tudósításról pedig akár ne is szóljunk. Vagy mégis? Azt írja az újság: „Lenin. Trockij. (kép) A világtörténelem örök időkre meg fogja
őrizni e két ember nevét, mert az ő hatalmas munkájuknak köszönhető, hogy
Oroszország immár megszabadult a háború átkától. Tudjuk, hogy Lenin, Trockij és
békebarát társaik milyen nagy küzdelmet folytattak a háborús párttal, melyet
azonban végre mégis sikerült legyőzniük. Most már ők az urai Oroszországban a
helyzetnek és a múlt héten már megkezdődött a fegyverszünet az orosz fronton (…).”
Hát, így! Így vegye kézbe kedves gyanútlan olvasó a mai
(holnapi, tegnapi) újságot, és adjon hitelt a benne talált sok mai ígéretnek,
reménységnek, igazságnak, okosságnak.
Veszélyes dolog régi, tegnapi újságot olvasni!
1 megjegyzés:
Nem veszélyes az újságolvasás?
Szerintem már indexen vannak a régiek...
Putricselli
Megjegyzés küldése